Hol lehet….

Hol lehet az az aranyóra, amit egyszer régen
húsvétvasárnap reggelén, nagyapám mellényzsebéből
egy orosz katona kiemelt.
- No de kérem – mondta a nagyapám.
Szerencsére több szava ekkora arcátlanságra nem is volt…. 

Hol lehet az a postás, aki bedobta azt a levelet,
amelyben a járási hivatal értesített bennünket,
hogy valamennyi vagyonunkat, a házat, amiben lakunk
meg a szőlőket, azt is
a Magyar Állam javára bekebelezi.

Hol lehet az a róka, az a porcelán, ott állt a tálalón, mióta csak éltem.
Bólintottam némán a handlénak, mikor rábökött
adna érte kétezret – mondta, vigye intettem, mert nagyon kellett a pénz.
Te tudtam, a róka többet ér, hagytam, hogy a handlé vigye a gyerekkoromat.

Hol lehet az a barát, hol lehet az a jó szó, hol van a mosoly, hol vajon.
Hova tűnt belőlem a feltétel nélküli elfogadás, mikor költözött belém a gyanakvás.
Hol szedtem fel az életemben a félelmet és a magányt?

Hol van az az élet, amiről egyszer régen álmodtam?

2014. április 27.